ŐSI ÉS KÖZÉPKORI IDŐK
A mai Kanoni területén (amely Korfuvárostól délre fekszik) terült el a sziget ősi fővárosa, Cserszepolisu. A korinthiaiakat Cserszikrátesz vezényelte be a városba, Kr. e. 734-ben. A szigetet egészen Kr. e. 435-ig a korinthosziak uralták, igy viszonylag hamar nagy befolyású és gazdaságilag stabil területté alakult át, erős haditengerészetet birtokolva.
A peloponészoszi háború (Kr. e. 431–404.) alatt az Athénnal való szövetség a sziget erejének eltiprásához vezetett. Kr. e. 229-től Kr. u. 337-ig a mediterrán kalózokkal és az illirekkel folytatott háborúk és összecsapások jellemezték a szigetlakók mindennapjait, akik végül a rómaiaktól reméltek és kaptak is segítséget. Az első évszázadban a keresztény vallás is megjelent a szigeten Jason és Sosipatros tanítványoknak köszönhetően.
IKr. u. 337-ben már mutatkoztak a Római Birodalom összeomlásának jelei, megsokasodtak a barbár arab, hun, vandál és gót rajtaütések, majd később Korfu a Kelet Római Birodalom részévé vált. 1147-ben a sziget ll. Roger király uralma alá került, mielőtt I. Emánuel bizánci uralkodó független állammá nyilvánította.
KORFU AZ EGYES URALMAK ALATT
ANJOU URALOM
Korfut hozományként felajánlották több királyságnak is. Miután a IV. keresztes hadjárat idején a keresztes lovagok elfoglalták a Bizánci Birodalmat, 1204-ben a velenceiek tették rá a kezüket a földdarabra. Ám 1214-ben I. Aggelosz Kominosz Mihály király visszafoglalta a szigetet, ennek következtében despotikus hatalom alá került.
I. Mihály uralma alatt fejlesztették és erősítették meg a sziget erődrendszerét, majd visszaállították a helyiek jogait. 1267-ben a beneventumi csata eredményeként megszövegezett viterboi békeszerződés tartalmazta, hogy Korfu a francia I. Károly sziciliai király (Anjou Károly) uralma alá kerül 120 évre.
Anjou Károly az orthodox vallás ellenzőjeként elvárta, hogy katolikus templomokat építsenek a régi ortodox intézmények helyére. A feltörekvő korfui politikai csoportoknak köszönhetően a szigetet 1386-ban visszafoglalták a velenceiektől.
A VELENCEI URALOM
A körülbelül 400 esztendős velencei uralom nagyban meghatározta a sziget karakterét. A már létező feudális rendet átalakította a nemesség, melyet az Aranykönyvben rögzítettek. Amíg Görögország többi része török fennhatóság és ezáltal elnyomás álá került, addig Korfu gazdag kulturális életet élt: számos irodalmár és művész érkezett más görög területekről a szigetre.
Az egyház kezébe kerülő oktatás a papok és a kolostorok feladatává vált, miközben a vagyonosabb rétegek ifjainak lehetősége nyílt itáliai egyetemeken tanulni. A velenceiek különleges figyelmet szenteltek a mezőgazdaságnak, elsősorban az olajfák kultiválásának. A korfui konyhát erősen befolyásolta a velencei, ebben a korban vált a sziget mai étlapjának híres fogásává például a pastitsada és a sofrito.
A sziget velencei uralma szerencsésnek tekinthető, mivel főként ebben a korban fejlődtek ki legfőbb kulturális értékei. Korfu írói előtt is számtalan lehetőség nyílt, hogy Európában publikálják műveiket és azokon keresztül bemutassák az ősi görög mitológiát és életstílust. Korfu sokkal tartozik a velenceieknek: ”miattuk nem kerültünk oszmán-török befolyás alá” – mondják.
AZ OROSZ-FRANCIA URALOM
AMiután Bonaparte Napóleon legyőzte a velenceieket, a campo formiói békeszerződés kimondta a francia hegemóniát az egész Jón szigetcsoport felett. A francia megszállók első dolga volt, hogy porig égették Korfu főterét és az Aranykönyvet, amely többek között tartalmazta a nemesek listáját. Ezután a leégett főtér közepén egy fát ültettek el a szabadság szimbólumaként.
A korfuiak megérezték az újjászületés szelét, és önszántukból elfogadták a francia forradalom óta fennálló új ideált annak reményében, hogy Napóleon visszasegíti a görögöket függetlenségükhöz. Azonban a francia hegemóniát nem nézte mindenki jó szemmel. A francia uralom visszaszorítása érdekében 1799-ben a szigetet elfoglalta az orosz Fyodor Ushakov admirális, aki 1800-ban intézményesített szerződés keretében a Jón-szigeteket független és szabad államnak deklarálta.
A MÁSODIK FRANCIA URALOM
A Jón-szigetek állama virágzott és Korfu szinte újjászületett minden téren. Viszont 1807-ben a franciák visszaállították dominanciájukat, és a tilsiti szerződésben (1807) visszacsatolták a szigetet Napóleon birodalmához. A franciák sokat dolgoztak a sziget stílusos megjelenésén: fákat ültettek a Spinada téren (egykori velencei védelmi hely) és a Liston promenádon párizsi stílusban.
Nekikezdtek a burgonya kultiválásának is, és bevezették a polgárok védőoltással való ellátását. A korfuiak és a franciák éveken keresztül együtt éltek, ebben az időszakban a sziget növelte gazdasági erejét, az állami oktatás pompázott: megnyílt az első Jón Tudományos Akadémia és az első görög nyomtatási iroda.
A BRIT URALOM
Napóleon bukását követően, 1814-ben Korfu brit uralom alá került. A brit koronatartományság sok előnyt nyújtott mind gazdasági, mind oktatási területen. 1824-ben a brit politikus, Sir Fredrick North megalapította a Jón Akadémiát.
Jelentős infrastruktúra-fejlesztés vette kezdetét, új vízvezetékrendszer és úthálózat, valamint egy aquadukt is épült, továbbá a régi Citadellát is újjáépítették. Új katonai létesítmények épültek (a velencei épületek rovására), és megindultak az építkezések a lakóépületeket tekintve is. A britek behozták hagyományos sportjátékukat, a krikettet is Korfu szigetére, amely gyorsan népszerűvé vált. Ám ami a legfontosabb, a brit uralom idején vált hivatalos nyelvvé a görög a szigeten.
A Jón Bank brit nemzetközi bankként alakult 1839-ben, melyet befektetők hoztak létre annak érdekében, hogy a Jón-szigeteken is folytathassanak üzleti tevékenységet. A Jón-szigetcsoport számára központi bankként is szolgáló intézmény később tovább terjeszkedett Görögországban és a kelet mediterrán térségben. A Jón Bank volt Görögország első bankja.
A LONDONI SZERZŐDÉS – I-II. VILÁGHÁBORÚ – MODERN KOFRU
Az 1864-es londoni békeszerződés keretében a britek átengedték a Jón-szigetcsoportot a görögök számára, akik II. György királyt választották az új görög állam vezetőjének. A korfui politikusok is nagy szerepet játszottak a görög politikai életben, például Georgios Theotokist négyszer választották görög miniszternökké.
Korfu katonái részt vettek a balkáni, illetve az I. és II. világháborúban is. A II. világháború alatt Korfut azzal a hadiparanccsal foglalta el az Antant szövetség, hogy védelmezzék a legyőzött szerb hadsereget. A szövetséges hajók 151 828 szerb katonát és civilt menekítettek ki az albán Valona kikötőjéből Korfura. A szerencsétlen embertömeg végül megérkezett a „felszabadulás szigetére”, ahogyan a szerbek nevezik Korfut. Ezt követően olasz fennhatóság alá került a sziget egészen Mussolini haláláig.
Korfu és a Jón-szigetek megszállása Mussolini jól átgondolt stratégiájának része volt, melynek céljaként a Római Birodalom visszaállítását tűzte ki célul.
A régi városrészt brutálisan lerombolták az 1943-as bombázások. Az elhunytak veszteségén kívül rengeteg ház, középület (mint a Jón Parlament, a színház és a könyvtár), 14 templom, valamint a régi Citadella számos épülete megsemmisült. Végül Corfut a brit csapatok szabadították fel 1944. október 14-én.
A II. világháborút és a görög polgárháborút követően a görög kormányprogramnak köszönhetően a szigetet újjáépítették, meghagyva számos klasszikus építészeti elemet. 1984-ben a kormány és a miniszterelnök, Andrea Papandreou segítségével a Jón Egyetemet is újra alapították.
KULTÚRA ÉS VALLÁS
Korfu történelmének áttekintése után megismerhetjük és megcsodálhatjuk a sziget virágzó kultúráját. Az török uralom elkerülésének köszönhetően a szigetet főként bizánci, velencei, brit és más európai civilizációk befolyásolták, hagyományaikat elfogadták, átvették anélkül, hogy teljesen elveszítették volna egyedülálló görög identitásukat.
A művészet a korai 16. században kezdett kibontakozni, megannyi híres személy született Korfun a középkorban és a reneszánsz idején. A görögök büszkén mesélnek számos hírességnek számító vendégükről, akik Korfun tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig. Közéjük tartozik többek között Lord Guildford, John Singer Sargent, Gerald és Lawrence Durrell, Edward Lear, Lord Rothschild, Erzsébet (Sissy) osztrák hercegnő és II. Vilmos, valamint a görög és dán királyi családból Fülöp herceg.
A vallást tekintve több kísérlet is történt a keresztény hitre való áttérítésre, ám Korfu népe ragaszkodott a keresztény-ortodox nézetekhez. A vallási vezetők kulcsszerepet játszottak a döntéshozatalban, mivel feladatuknak tartották, hogy emlékeztessék a lakosságot a görög szabadságra és az antikeresztény törökök kiszorításának fontosságára. Korfu sohasem felejtette el a görög gyökereit.
MŰVÉSZET
A 16.század elején Kréta szigetén festőiskolát alapítottak Krétai Iskola néven. Sajnos Kréta nem sokkal később oszmán-török uralom alá került, így sokan vándoroltak át Korfura, magukkal hozva a munkáikat és művészi tehetségüket.
Ma Korfu templomaiban és a Bizánci Művészeti Múzeumban megcsodálhatunk olyan műalkotásokat, mint az ikonográfus Michael Damaskinos, George Kotzias, a szentek életét ábrázoló Emannouil Tzanfournaris vagy a krétai Angelos munkái.
Emmanuel Tzanes atya, a híres görög reneszánsz festő szintén Korfun élt 1646 és 1655 között. Rendkívüli mesterművei megtalálhatók a Saint Jason és Sosipater, a Panagia ton Xenon, a Saint Nichola (Szent Miklós) dei Vecchi, valamint a régi erődben elhelyezkedő Saint George (Szent György) templomokban, valamint a Bizánci Művészeti Múzeum vagy a Blessed Virgin (Boldogságos Szűz) Platytera kolostor falai között egyaránt.
Egy másik kiemelkedő krétai festő, Theodore Poulakis is Korfun élt. Szentképei megtalálhatók Kassiopiban a Blessed Virgin (Boldogságos Szűz) és Vyroban a Saint Nicholas (Szent Miklós) templomokban, valamint a Bizánci Művészeti Múzeumban és a Blessed Virgin (Boldogságos Szűz) Platytera kolostorban is.
Constantine Cantarinis és Stephen Tzangarolas atya a szentképfestők úttörőiként debütáltak a 17-18. század fordulóján. Műveik egy része megtalálható a Bizánci Művészeti Múzeumban, a Saint Catherine (Szent katalin) és a Panagia ton Xenon templomokban, valamint a görög orthodox katedrálisban.
Panayiotis Doxaras festő alapította a Septinsular Festőiskolát. Az iskola megszakított minden hagyományos bizánci ikonográfus köteléket, ezzel a jón vallási művészetet a nyugati stílusokhoz igazította. Doxaras és Damaskinos szintén bevezették az olajfestés technikáit a görög szentképábrázolás mesterségébe.
One of Doxaras most exceptional works is the decoration on the ceiling of Saint Spyridon’s church, which was painted in 1727. The first neoclassical sculptor of modern Greece was Paul Prosalentis and his contribution to the revitalization of fine arts in modern Greece was quite extensive. John Kalosgouros was a sculptor, an architect and a painter whose most famous works include the marble bust of Countess Helen Mocenigo and a portrait of Nikolaos Mantzaros.
Doxaras egyik legkiválóbb műve, a Saint Spyridon templom dekorációja 1727-ben készült. Az első görög neoklasszicista szobrász Paul Prosalentis volt, akinek munkássága újraélesztette a képzőművészetet a modern Görögországban. John Kalosgouros szobrász, építész és festő munkái közé tartozik Helen Mocenigo grófnő márvány mellszobra és Nikolaos Mantzaros portréja.
A 19. századtól napjainkig sok korfui festő őrizte meg a hagyományokat. Dionysios Veyias az egyik úttörő vésnök művész Görögországban.
A Septinsular iskola legismertebb tájképfestője, Charalambos Pachis 1870-ben alapított privát iskolát fiatal tehetségeknek Korfun. A sziget számos művésznek szolgált inspiráló forrásként, múzsaként. Edward Lear éveket töltött a szigeten, ami az 1963-ban megjelent „Views in the Seven Ionian Islands” c. művének megírására ihlette.
ZENE
Közismert tény, hogy a korfuiak rajonganak a zenéért. A szenvedély, mellyel a zene felé tekintenek, a velenceiek operáinak hatására ivódott kultúrájukba. 1733-ban megnyitották az első színházukat, a Nobile Teatro di San Giacomo di Corfùt. A színházban rendezett számtalan operaelőadás sok olasz zenészt vonzott Korfura, akik közül többen is a szigeten telepedtek le. A színházat 1903-ban Városházává alakították, és ma is ugyanúgy, ugyanazon a helyen áll. A helyette felépített színházépületet földig rombolták a II. világháború bombázásai.
While Corfu was under the British Rule, the musical tradition was perpetuated by Nikolaos Chalikiopoulos Mantzaros, an Italian – Greek composer born in Corfu Island. He is famous for creating many musical compositions and establishing the first modern school of music in Greece.
A britek uralkodása alatt Korfu zenei hagyományait Nikolaos Chalikiopoulos Mantzaros itáliai-görög zeneszerző kompozíciói és az általa alapított zeneiskola szilárdította meg. Ám legfőképpen a Dionisios Solomos „Υμνος εις την Ελευθερίαν” (Himnusz a szabadsághoz) megzenésítőjeként ismerik, amely Görögország himnuszává vált.
A szintén neves zeneszerző, Spyros Samaras alkotása az olimpiai himnusz, amely Kostis Palamas versének szövegét tartalmazza. Az olimpiai himnusz 1896-ban zendült fel először a modern Olimpiai Játékokon Athénban, az olimpiai mozgalom több évszázadnyi kihagyását követően.
Említésre méltó Spyridon Xyndas zeneszerző is, akinek mesterei Nikolaos Mantzaros Chalikiopoulos, George és Napoleon Lambelet, Leonidas Albanas és Spyridon Kaisaris voltak.
Korfu híres Filharmonikus Zenekarairól is, melyek előadásaiban minden résztvevő gyönyörködhet a sziget ünnepein tartott felvonulások és körmenetek alkalmával. Ma 18 filharmonikus csoport működik a Smaragd-szigeten, néhány Korfuvárosban, többségük vidéki településeken. A legismertebb a városi Korfui Filharmonikus Társaság (palaia), a „Mantzaros” Filharmonikus Társaság és a „Kapodistrias” Filharmonikus Egyesület.
A Korfui Filharmonikus Társaságot 1840-ben alapították, művészeti vezetője kezdetektől Nikolaos Mantzaros Chalikiopoulos volt, aki egészen 1872-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a pozíciót. A korfuiak „Palaia”-nak is nevezik az együttest, amely görögül „régit” jelent, mivel ez az elsőként megalakult zenekara a szigetnek.
A kezdetekben az együttes Pinia városában tevékenykedett, majd 1900-ban átköltözött Korfuvárosba, a jellegzetes korfui „palazzo”-ba. A ház a Theotokis családhoz tartozott, ahol a görög miniszterelnök, Georgios Theotokis világra jött.
A „Mantzaros” Filharmonikus Társaságot 1890-ben egy szocialista csoport alapította, akik nagyban hozzájárultak Korfu zenei hagyományainak ápolásához és megőrzéséhez. A társaság Korfu szívében, a Filarmonikis utca 23. szám alatt található.
A korfui „Kapodistrias” Filharmonikus Egyesületet 1980-ban alapította az egykori korfui Filharmonikus Társaság tagjaiból összeállt csapat.
Ma a zenekar együttműködik a Jón Egyetem Zeneművészeti Tanszékével Korfu városában, az Agion Pateron utca 13. szám alatt.